2018. november 17., szombat

Koraszülöttek világnapja

Hat évvel ezelőtt egy pünkösdi hosszú hétvégén nyaralni mentünk férjemmel, 9 hónapos kislányunkkal, és 29 hetes pocaklakónkkal a Salzkammerguti tavakhoz. A nyaralásra betervezett programok felét néztük meg, mikor kórházba kerültünk. Azóta is hálás vagyok, hogy az égiek gondoskodtak rólunk, nekem lett szerencsére egy második születésnapom, és egy 1120 grammos, 36 centis kislánnyal bővült a családunk. Testileg és lelkileg is nagyon nehéz volt felépülni és végigcsinálni azt az öt hetet egy idegen országban, ahol alig értesz a nyelvből, kézzel-lábbal kommunikálsz, a férjed, családod távol, a 9 hós kislányodat pedig egyik napról a másikra elválasztották, és maradtak a kérdések, vajon jó lesz neki nélküled, vajon megismer majd, fog majd újra kötődni? 

Ma mégsem a nehézségekről szeretnék írni, hanem csak hálát adni, mert hihetetlen körülmények között tölthettünk el 5 hetet, annyi mindent tettek értük Vöcklabruckban. Ott megengedik többek között, hogy bármikor ott legyél a koraszülött intenzíven a baba mellett, szinte bármikor a mellkasodra teszik, jön hozzá fizikoterapeuta meg logopédus hogy tanítsák például nyelni. Amikor szondán keresztül kap enni előtte anyatejes fülpiszkálót tesznek a szájába, hogy az ízt össze tudja kapcsolni a jóllakottság érzéssel stb. Remélem egyszer majd a hazai kórházakban is lesz lehetőség hasonlóakra.  ;) 

Azóta is életem legnagyobb büszkesége, hogy ezt a "kis békát" sikerült megtanítani szopizni. Azóta is a legéletrevalóbb csemeténk, csupa pozitív gondolatokkal. A múlt héten például férjhez ment. (Ő lett az oviban a sváb lakodalom menyasszonya.) Nem is akárhogy. Utolsó pillanatban ugyanis visszalépett a vőlegény, így végül ő annak a kisfiúnak lett a "felesége", akire egész héten gondolt. Jót mosolyogtunk a történetén, úgy látszik csak tanulnak valamit a gondolatok teremtő ereje című meséinkből. ;)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése