A hegy... és a felvonó

Szerintem itt mindenki tudja, hogy imádunk kirándulni, a kisfiam megőrül a felvonókért. A tavalyi ausztriai kirándulásunk után kijelentette, hogy kabinos felvonót kér születésnapjára. Persze én nagy sajnálkozások közepette kijelentettem, hogy nincs is olyan játék, hogy felvonó, és egyébként is korábban már gitárt kért, maradjunk annál. 

Na milyen szerencse, hogy van 2 okos nővére, akik megnyugtatták, hogy ne aggódjon a Jézuska biztosan meg tudja hozni, kérje majd karácsonyra! Nos a reakciómat nehéz lenne leírni, mindenesetre reméltem majd elfelejti, elvégre alig 3 éves. Hát nem így lett, mantrázta éjjel-nappal hogy felvonót kér a Jézuskától, így a lecke elég rendesen fel volt adva. És láss csodát, a Jézuska tényleg meghozta, és ha már felvonó, kellett persze hozzá egy hegy is. Ami olyan óriási, hogy csak az ajándékok bontogatása közben vettük észre, kint a teraszon. Becipeltük, összeraktuk, azóta gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne játszanának vele, az egész családot le tudja kötni. ;) Kicsi fiam pedig rendszeresítette a sámlit mellé, hogy a tetejét is elérje. :D 

Ünnepek-csodák

Elmúltak az ünnepek, persze volt óriás fenyő, családlátogatás, kaja-kaja és kaja, no meg persze sok-sok meglepetés. Imádom, hogy a gyerekeim megélik a meséket, remélem még jó sokáig tudunk nekik varázsolni.

Az idei év legcukibb története úgy nézett ki, hogy én bepróbálkoztam mi lenne, ha egy-két díszt feltennék a fára, besegíteni az angyalkáknak. Gondoltam majd szépen lassan beépítem a közös díszítések hangulatát az ünnepvárásba, de ez még korainak bizonyult. A 8 évesem ugyanis kijelentette: "anya te úgyse tudod olyan szépen feldíszíteni a fát, mint az angyalkák!" :D 

Úgyhogy idén is rájuk bíztuk ezt a feladatot, meg is tréfáltak minket, mert most először reggelre már megleptek vele.