Az én zserbó történetem

Édesanyám mesés zserbót tudott készíteni. <3 Sokat gyakorolta, mert gyakorlatilag minden ünnepre, alkalomra csinált legyen az szülinap, karácsony, farsang, vagy csak egy nagy családi ebéd :) Sajnos több mint négy éve elveszítettük. Az első karácsonykor amit nélküle töltöttünk nagyon szerettem volna az emlékére megsütni a zserbót. Lelkesen fellapoztam a szakácskönyvét, majd szembesültem vele, hogy 3 különböző zserbó receptet is találok, kettő az ő kézírása, egy még a nagymamámé. Atyaég, na most melyiket sütötte ő? Sosem jutott eszembe, hogy megkérdezzem, mert a zserbó sütés  mindig az ő feladata volt. Így aztán próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Idén Violettánál (http://violettasagok.blogspot.hu/) láttam egy zserbó receptet, ami nagyon ismerős volt. Fellapoztam újra a régi szakácskönyvet, és nem fogjátok elhinni, de szinte szóról szóra ugyanaz a recept volt mint amit nagymamám kézírásával találtam. Megcsináltam. Sikerült! Isteni finom lett, de még mindig finomítanom kell picit. A csokimázra már nem volt időm, az mondjuk nem is szerepelt az én receptemben, így gyors tortabevonót használtam. Hááát, legközelebb megcsinálom azt a csokimázat biz Isten. Szóval nagyon jó úton haladok, örökre hálás maradok Violetta! A siker garanciája pedig, hogy mire fotózni szerettem volna már alig pár szelet volt, és szörnyű fények, de azért egyet valahogy készítettem. :)