Az átlagos vasárnap

Amikor a párod ágyba hozza a kávédat, ráérsz későn felkelni, délig pizsamában flangálsz, egész nap pihensz, olvasgatsz, szépítő pakolást teszel az arcodra, valami ripsz-ropsz összedobott ebédet eszegettek, délután kis nasi, film nézés.... akarom mondani reggel arra ébredsz, hogy a két nagy ugrál a fejeden, hogy esett a hó, a kicsi nyavalyog a kiságyban, hogy haló, én is felébredtem, kivennétek? Nincs otthon pékáru, sebaj, már korán reggel beállunk a konyhába rántottát kavarni, reggeli után nincs időd meginni a kávédat, mert azonnal hóembert kell építeni az udvaron. Kezdjél el vasárnapi ebédet főzni, miközben a férjed dolgozgat, majd ebéd után kiesik az első tejfog, hurrá! Persze nincs idő délután sem pihenni, mert a parkban még nem is voltunk, estére a két lánynak hajmosás után hajvágás, a frufru kicsit csálé, de mit számít, esti mese után pedig csak azon jár az eszed, hogy végiggondold: mit mondott a gyerek? A fogtündér elviszi a fogat és helyette hoz valami meglepetést, vagy ott hagyja, de tesz mellé ajándékot? És pontosan mit is hoz? Jááááj..... (nem cserélnék senkivel :D, na jó, max néha egy-egy átlagos vasárnapot)