Téli örömök

Szeretek kertes házban élni, szerencsés vagyok, szinte mindig is abban éltem. Télen sokkal kevesebb dolog történik egy kertben, de mi így is imádjuk. Imádunk például madarakat etetni és lesni őket az ablakból. (Rengeteg madárkánk van idén is az új háznál, szeretnek nálunk) Most hogy van egy kis hó a gyerekek naponta körbejárják a kertet mindenféle nyom után kutatva, hóangyalkát készítenek, húzzák egymást vagy a babákat szánkóval, lelkesen építik a hóembert és mindig találunk érdekes dolgokat is. Nemrég például fa hasogatás közben találtunk egy téli álmot alvó hangya családot. Aranyos, ahogy a hangyák a téli álmuk alatt szorosan összebújnak, hogy melegítsék egymást. :) A hétvégén belefért egy kis szánkózás is, megint rácsodálkoztunk milyen gyönyörű helyre sikerült költöznünk. Furcsa érzés fogott el amikor hazaérve mindenki levette a vizes overálokat meg a csizmákat és a kályha elé sorakoztatta őket. Eszembe jutott öcsémmel milyen sokat szánkóztunk, mindig igazán vakmerő volt. Biztos vagyok benne, hogy most is száguldozna a csajokkal. <3 Remélem a következő hétvégén még fel tudunk menni a havas domboldalra, ha nem, akkor elővesszük a korikat. :)

Párnák

Régóta szerettem volna téli kötött párnahuzatokat varrni. Fel is halmoztam egy csomó anyagot hozzá többnyire dédikénktől, úgymint régi függöny, szoknya, pulóverek. Persze a párom furcsán nézett rám mikor nekivágtam, de nekem tetszenek. :) És könnyebben ment mint gondoltam! Még nincs teljesen kész, még nem döntöttem el a barna csillagokat melyik párnára öltöm fel, de azért gondoltam megmutatom. Egyetlen kakukktojás a piros mintás párna, a családból való, aprólékos kézzel felvarrt mintával. Nagyon szeretem. Tegnap végre volt időm elolvasni egy december közepi újságomat is. (Kissé újság mániás vagyok egyébként :D) És ha még talál az ember mellé két megmaradt szaloncukrot, hát akkor kerek a világ.

innen indultunk...

...tádááám... :)

Balaton decemberben vagy márciusban?

Hoztam nektek pár balatoni fotót. Hihetetlen milyen gyönyörű idő volt decemberben a két ünnep között a Balatonon. Még a feltorlódott jég alapján is lehetne akár márciusi képekre tippelni. A Balaton mindig gyönyörű, ilyenkor télen olyan tiszta a víz, hogy látni a kacsák lábát. Szép és csendes minden, sőt általában több a kacsa a parton mint ember :D Jó volt nézni, ahogy a bátrabbak felugrottak kajáért a stégre, aztán vissza a vízbe. A szegény fiatal hattyú meg még nem tudta átrepülni a mólót, így inkább megkerülte úszva. Sokat szoktunk kint lenni a gyerekekkel, ilyenkor figyeljük az állatokat, növényeket, nagyokat beszélgetünk, kergetőzünk nádszállal vagy épp vízbe mártogatjuk és elfoglaljuk a kietlen strandos játszót. Szerencsések vagyunk mivel a nagyszülők ott élnek, így nem csak nyáron látjuk a tavat. Éppen ezért ha nem bánjátok gyakran fogok hozni képeket a Balatonról és környékéről.

Az én zserbó történetem

Édesanyám mesés zserbót tudott készíteni. <3 Sokat gyakorolta, mert gyakorlatilag minden ünnepre, alkalomra csinált legyen az szülinap, karácsony, farsang, vagy csak egy nagy családi ebéd :) Sajnos több mint négy éve elveszítettük. Az első karácsonykor amit nélküle töltöttünk nagyon szerettem volna az emlékére megsütni a zserbót. Lelkesen fellapoztam a szakácskönyvét, majd szembesültem vele, hogy 3 különböző zserbó receptet is találok, kettő az ő kézírása, egy még a nagymamámé. Atyaég, na most melyiket sütötte ő? Sosem jutott eszembe, hogy megkérdezzem, mert a zserbó sütés  mindig az ő feladata volt. Így aztán próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Idén Violettánál (http://violettasagok.blogspot.hu/) láttam egy zserbó receptet, ami nagyon ismerős volt. Fellapoztam újra a régi szakácskönyvet, és nem fogjátok elhinni, de szinte szóról szóra ugyanaz a recept volt mint amit nagymamám kézírásával találtam. Megcsináltam. Sikerült! Isteni finom lett, de még mindig finomítanom kell picit. A csokimázra már nem volt időm, az mondjuk nem is szerepelt az én receptemben, így gyors tortabevonót használtam. Hááát, legközelebb megcsinálom azt a csokimázat biz Isten. Szóval nagyon jó úton haladok, örökre hálás maradok Violetta! A siker garanciája pedig, hogy mire fotózni szerettem volna már alig pár szelet volt, és szörnyű fények, de azért egyet valahogy készítettem. :)

Betlehem

Még nem voltak gyerekeink, amikor egy kedves pécsi angyalkától kaptunk egy csodaszép betlehemet. Azóta persze változott már többször, hol az elemmel működő izzók lettek tápegységesre szerelve, hol a szalma tetőt kellett felújítani. Idén a tetejét mohával díszítettük, amit az udvarról szedtünk, jól megmostuk, megszárítottuk. (Máskor persze panaszkodok ezerrel a sok mohára, de most nagyon jól jött :)) A középen világító tűzről tavaly elszakadt a piros zacsi, így piros körömlakkal festettük be az égőt, arra kerültek a fahasábok. Nagyon szeretjük este nézegetni.